A gyermekkor feldolgozása nélkül nem megy!
Ez a fel felbukkanó érzés, küzdelem időnként magával ránt és hónapokig elmerülök benne, bekerülök egy spirálba, ami nem enged. Amikor válság van (korona, vagy anyós) szinte biztos, hogy egy intenzívebb időszaknak nézek elébe. Régen ezt utáltam, kapálóztam ellene, féltem, hogy csak az időmet vesztegetem, hogy nem haladok előre és hogy már megint ezen rágódok. El akartam nyomni. Rendkívül elfoglalttá tettem magamat (nem volt nehéz) és így időm sem volt rá gondolni. De ma már tudom, engednem kell ezt a vizet átfolyni magamon, hogy egy újabb réteget hámozok le így a bántalmazott gyermekkor rám száradt sarából. És megint egy kicsit könnyebb lesz és megint egy kicsit szabadabb leszek. Ma már tudom, hogy ezek a hullámok a ...