A Magasan Funkcionáló kifejezést szinte kizárólag az autizmus kapcsán használjuk, pedig van magasan funkcionáló alkoholista (minden 10. magyar), szorongó (erős az átfedés az előzővel), ADHDs, depressziós, diszlexiás és még sorolhatnám. Magasan funkcionáló az aki teljesít, aki nem lóg ki a sorból, aki a társadalom hasznos tagja a nehézsége ellenére, aki minden támogatás nélkül alkalmazkodik. Az alkoholista irodista, aki minden nap szépen felöltözik és csak az orra piros kicsit, akiről pletykálnak, de nem tudják. A szorongó marketinges, aki majd meg hal a megbeszélés előtt, de ott van, a kisdiák, aki éjjel nem alszik és még este 10kor is a leckén kattog. 

A magasan funkcionálók (értsd teljesítők) gyakran magasabb IQ-val és nagyobb önerővel rendelkeznek. eléggel, hogy elnyomják a tüneteiket. De ennek a fene nagy alkalmazkodásnak ára van: ez az ár a szorongás, az alacsony önértékelés és hosszabb távon az illető mentális és akár fizikai egészsége. Arról nem is beszélve, hogy mennyi energiabefektetés az álcázás, amelyet jobb és fontosabb dolgokra is tudna fordítani az illető.

Vagyis a magasan funkcionálás nem azt jelenti, hogy kisebb a gond, vagy, hogy nincs gond. Azt jelenti, hogy szükség van segítségre! A magasan funkcionáló, pont a tartásából adódóan nehezen és maximum egyszer vagy kétszer fog segítséget kérni, ha akkor elhajtják (aminek igen nagy a valószínűsége)  nagy a veszélye, hogy többet nem merészkedik elő a csigaházából.

Én egy ideje biztos vagyok a szenzorosságomban és gyanús volt nekem a figyelemzavar is (az agyam egy túlterhelt sztrádára hasonlít), így megkérdeztem egy neurológust elsőnek - de ő elhajtott, mert idézem: elvégezte az egyetemet? Van rendes munkája? Akkor mit számít. Aztán elmentem egy pszichiáterhez is, aki bár diagnosztizálta a CPTSD-t, de a szorongással, ADHD-val (szerintem ez utóbbi okozza, az előbbit) nem jutottunk előre mondván, nincsenek rendőrségi ügyeim és a teszteredményeket okozhatta az előbbi is. Ugyanígy söpörtek le az asztalról a 20-as éveimben, amikor átmentem egy pánikos perióduson. Konkrétan kacsingatva kiírtak táppénzre és a pszichológus elütötte velem az időt, mert hiszen én csak "lógni akartam."

Még mindig tartja magát a téveszme, hogy csak akkor van gond, akkor kell közbe avatkozni, ha már nem tudunk funkcionálni, ha már nem tudjuk ellátni a feladatainkat. Pedig akkor kéne lépni, ha az a felnőtt, vagy gyermek nehézségekről számol be, olyan nehézségekről, amely neked talán könnyű, de neki nagyon nem az.

 Lájkolj minket a Facebookon is!