Szerző: Zaka Dóra, pszichológus

 A stresszhelyzetekre, mint amilyen a mostani járványügyi helyzet is, az emberek többféle érzelmi reakciót is mutathatnak, amelyek nagyjából a kirobbanó örömtől a depresszióig terjedő skálán mozognak, ugyanakkor a leggyakoribb stresszre adott válasz a szorongás. Ez minket és a gyerekeket is érinthet.

A szorongás kifejezés a latin „angere” szóból ered, ami azt jelenti: bekeríteni, beszorítani. Hasonlóan nyilvánul meg az érzetek szintjén is: egyfajta nyomást érzünk magunkon, összeszorul a gyomrunk, a torkunkban gombóc keletkezik, tenyerünk izzadni kezd, szívünk hevesen ver. A szorongás tehát egy negatív érzelmi reakció, egyfajta bizonytalanságérzés vagy nyugtalanság. A szakirodalom ezen kívül „tárgy nélküli félelemként” is szokta emlegetni. A különbség lényeges, hiszen félelem esetén egyértelműen meg tudjuk mondani, mi az, ami negatív érzéseinket okozza (például egy pók vagy vihar), míg a szorongásnál, bár érezzük a feszültséget, annak nincs konkrét vagy jól körülhatárolható tárgya. Mindezek ellenére a szorongás mégiscsak fontos szerepet tölt be az életünkben: evolúciós szempontból nézve ez az, ami segít bennünket abban, hogy elkerüljük azokat a helyzeteket, amelyek veszélyt jelenthetnek ránk nézve. A szorongás egy olyan alapérzelem, ami mindenkinél, kultúrától és életkortól függetlenül megjelenik.

 A szorongás számos különböző (vegetatív, kognitív és viselkedéses) tünetet okozhat.

• A vegetatív tünetek közé tartozik például az izomfeszülés,
• heves szívverés,
• hasi fájdalom,
• elvörösödés,
• fejfájás.
• Kognitív tünet például a túlzott én-fókusz,
• a kritikára való fokozott érzékenység,
• valamint a fenyegetésre és veszélyre való maximális fókuszálás.
• A viselkedéses tünetek szintén sokfélék lehetnek: megjelenhetnek elkerülő reakciók, remegés, vagy akár a megerősítés keresése is.

Alapvetően kétféle szorongás-típust különböztethetünk meg. Az egyik állandó szorongás, amely az adott egyénre jellemző, ugyanakkor intenzitása lehet változó.

 A másik típus a pillanatnyi stresszre adott szorongás, vagyis „állapot-szorongás”, amelyben megkülönböztethetjük az egyéni és az univerzális jellemzőket. Ez például háborúk vagy katasztrófák idején jellemző, vagy például a mostani helyzetre. A jelenlegi járványügyi helyzetben jellemzően azok a személyek élnek meg kirívóan magasabb mértékű feszültséget, akik eleve hajlamosabbak arra, hogy szorongással reagáljanak az élet különféle szituációira, de valamennyi szorongást most megélni teljesen természetes jelenség. Nem megijedni, hanem kezelni kell.

A szorongás, ha egyéni szinten nézzük, tekinthető egy válasznak arra, hogy a megjelenő új eseményre nem tudjuk egy már ismert mintánkat vagy hasonló helyzetben szokásos gondolatainkat, érzéseinket, viselkedéseinket alkalmazni.

 Éppen ez történik a jelenlegi helyzetben is, hiszen napról napra olyan nagymértékű változásokkal és új szabályokkal szembesülünk, amelyeket korábban még nem tapasztaltunk, ezért nem tudunk rá egy jól ismert viselkedés- vagy gondolkodásmódot alkalmazni.

Mivel sajnos a járvány lefolyására nincs hatásunk, fontos megragadni azokat az apró tevékenységeket, amelyek mégis megadják számunkra a minimális kontroll-érzést. Ezt főként a személyes óvatosságunkban érezhetjük meg, például:

• egy alapos kézmosással
• fertőtlenítéssel
• távolságtartással
• a napi tevékenység rutinjával (napirend)
• a korábbi tevékenységek online megőrzésével: ha szombatonként barátokkal kávéztunk, tegyük meg online most is

 A szorongás csökkentésének további hatásos módjai, amelyek ebben az időszakban is alkalmazhatók:

• a testmozgás (lsd Facebook oldalunkat tippekért)
• a jóga,
• a tánc,
• az éneklés,
• a különféle relaxációs gyakorlatok (lsd kép) és
• légzéstechnikák (4-ig számolsz, míg beszívod és ötig, míg kifújod a levegőt. Ismételd meg 4szer)

Mindezeket gyermekekkel is végezhetjük! Jó szívvel ajánlom őket mindenkinek!

Felhasznált irodalom:

• Atkinson, R. C. és Hilgard, E.(2005): Pszichológia. Osiris Kiadó, Budapest, 363-406.
• Bányai, É., & Varga, K. (2013). Affektív pszichológia. Budapest: Medicina Könyvkiadó Zrt.
• Carver, C. S., & Scheier, M. F. (2006). Személyiségpszichológia. Budapest.
• Endler, N. S., & Kocovski, N. L. (2001). State and trait anxiety revisited. Journal of anxiety disorders, 15(3), 231-245.
• Mirnics, Zs. (2006). A személyiség építőkövei. Típus-, vonás-és biológiai elméletek. Bölcsész Konzorcium, Budapest.