Kezdődik az ovi, az iskola és az én szívem összeszorul. és most már nem is enged. Mert a nyáron mosolygós, csacsogó, a lehetőségekhez képest haverkodó gyermekem ismét szorong, ideges, agresszív. Fél. Fél, hogy megint bántják, hogy elküldik, hogy nem játszanak vele, hogy folyton elutasítják. Mert ezeket már mind megélte a játszótéren, a korábbi integráló óvodában.

Már többször volt róla szó a blogon, hogy a gyerekek (és felnőttek) 18%-a különleges igényű (special needs, eltérő fejlődésű). Vagyis minden 6 . ha van diagnózisa, ha nincs. Vagy csak nem publikus. Ez bizony azt is jelenti, hogy minden osztályban, minden csoportban, minden családban! és minden munkahelyen van ilyen gyermek (felnőtt). Vagy csak szemüveges, husi, ...

Új sorozatot indítok, a legjobb trükkjeimet fogom bemutatni. Ezek nagyon egyszerű és 1 perces trükkök, mégis (nálunk) nagy változást értek el.

A szenzoros/adhds/autista gyerekek nehézségeiről a boldogság keresés terén már többször volt szó a blogon: a gyakori váratlan inger, a kiszámíthatatlan környezet, a csúfolások, bántások, az elfogadás hiánya nem segít ebben. Sokat elérhetünk természetesen a környezet és a nap valamelyes kontrolljával és a környezet edukálásával, de a jó hír az, hogy a gyerek is sokat tehet a saját elégedettsége érdekében: például megtanul a jóra koncentrálni . Az igazság pedig az, hogy ez a kis trükk minden gyereknek és felnőttnek a napi rutinjának kéne lennie.

Az én szorongó és szenzoros 5 ...

Amikor már évek óta jársz Dszitre, Ayresre, TSMTre a gyerekkel – vagy már a másodikkal – valahogy elkezded más szemmel nézni a környezetedet. Felfedezed, hogy mi minden fejleszt és hát igen, több mindent is megengedsz. A kanapédat tudatosan olcsóbbra cseréled. Ami ronda is. De lehet rajta ugrálni.

Mivel két ingerkeresőm is van mi nem sok időt töltünk bent, de amit igen, azt sem ücsörgéssel. Ovi előtt és után pedig kiemelten figyelek, hogy legyen némi szenzoros móka, hogy tudjanak viselkedni, figyelni (szenzoros diéta).

 A 15 legjobb ingyenes otthoni eszköz, feladat:

Az oldal elköltözött, a cikket itt tudod elolvasni

Amikor az egyik fejlesztője betegnek hívta a fiamat olyan volt, mintha hasba rúgott volna. Kóvályogtam: hát még a fejlesztője, aki ismeri is betegnek tartja? Másképp észlel, így a beszédet is, de ettől nem butább és nem is kevesebb.

Aztán amikor a játszótéren csúfolták a fiamat, aki emiatt üldözőbe vette a bántalmazóit, igencsak helyesen, anyuka vidáman közölte velem, hogy de hát ő mondta a fiának, hogy hagyja ezt a kisfiút, mert más. Szinte köpte a szavakat. Ezt a szót mindig is utáltam, nem használom sem a más szexuális orientációra, sem a más vallási stb háttérrel rendelkezők megkülönböztetésre. Mert ennek a szónak valahogy mára lett egy pejoratív kicsengése, mintha a más kevesebb/kínos/kellemetlen lenne.

A ...

Ezt a cikket már több mint egy éve írom fejben. Eleinte a meggyőzés reményével. Nagyon akartam: még azt is kigondoltam, hogy megpróbálom a kedvenc női magazinjában publikáltatni. Hátha, ha ott látja megérti, elfogadja, majd akkor akarja. Aztán egy ideje az elengedés céljával írogattam fejben. Ez a cikk lett volna az elengedési szeánsz ékköve, ezzel engedtem volna el a fájdalmam, mint egy lufit. Végül az elengedés egy érettebb fázisában írom meg - aki már engedett el valamit az tudja, hogy ez egy folyamat – amikor már nem fáj annyira. Most már csak inkább a többi nagyinak és főleg a csodálatos sni unokáknak.  

Erről nem beszélünk. Ez tabu . Olyas valami, amivel nagyon kellemetlen szembenézni.  Oylannyira, hogy a majd 100 000 főt ...

Van egy kedvenc nemzetközi szenzoros Facebook csoportom és ott egyszer körbement egy kérés: mindenki tegyen ki egy szelfit. Csupa-csupa 20as-30as-40es gyönyörű, ápolt nő .  A nők akikkel alvási, evési stb problémákról beszélgettünk,  akik bölcs empátiával, ítélkezés nélkül segítettek mindenkin Indiától Svájcig csupa hétköznapi csinos nő. Jó volt leszámolni a kialvatlan, lestrapált sajátos nevelési igényű gyermeket nevelő nő mítoszával.

Ugyanebben a csoportban kicsivel később volt még egy körkérdés: miben változtatott meg téged a gyermeked diagnózisa? A válaszok 80%-a arról szólt, hogy hogyan lett elfogadóbb, kevésbé ítélkező és türelmesebb . Persze, persze fáradtabb, stresszesebb, de bölcsebb is.

Aztán pár ...

Ha őszinte akarok lenni a gyereknevelés legváratlanabb és fizikailag/szellemileg legnehezebb része az alvásmegvonás. Főleg, ha az évekig tart. Ha nem alszotok, akkor az egész nap is egyfajta ködfelhőben telik, türelmetlen vagy, a gyerek nyűgös és évek telnek el túlélő üzemmódban, amely az egész családra hatással van. A jó hír, az hogy ennek nem kell így lennie, bár a megoldást nem a szokványos tréningek háza táján kell keresnünk.

Az én tapasztalatom szerint, ha egy baba 6-9 hónapos koráig végig rossz alvó volt (nehezen alszik el, és sokszor ébred éjszaka), már lehet gyanakodni, de ha eltelt másfél év, biztos, hogy nem a gyakran okolt szopizás, vagy fogzás áll a háttérben (egy este fájdalomcsillapítóval végérvényesen ...

Amikor az ember végigküzdi magát az első legnehezebb éveken irányt talál, beáll az élet vesz egy pici levegőt. Leül és körülnéz. És nem néz vissza rá (szinte) senki. A kapcsolatok egy része az időhiány miatt elhal, a másik része nem tudja kezelni az inkább vélt, vagy a valós nehézségek látványát, és néha mi döntünk úgy, hogy az elfogadás hiánya miatt inkább nem keressük egymást.

Persze jobb nem erőltetni a fájdalmat okozó kapcsolatokat, de mi van, ha így csupán pár felületes barátság, ismerős marad? Vagy az a megoldás, hogy csak a gyerek nélkül, a témát kerülve találkozgatunk? De az meg nem őszinte és szerintem értelmetlen is.

Sok SNI család szigetelődik így el. Előfordul, hogy a rokonok sem elfogadóak, így ...

Az elmúlt napokban megrendítően sok történetet hallottam teljesen azonos narratívával: van az osztályban, ovis csoportban egy rossz gyerek, lökdösődik. A szülők nem csinálnak semmit, az iskola nem tud, a szülők összefogtak és eltávolították a gyereket, akinek „úgysem való a rendes iskola, kisegítőbe kéne járatni”.

Most a fenti összetett mondat minden részét elemezni fogom. Mint irodalom órán.

A rossz gyerek

Nincs rossz gyerek. Ahogy erről már volt szó szerencsére elkezdett beszivárogni egy új nézőpont a mainstreambe:  dr Greene  és a posztraumás stressz kutató  dr Bruce Perry  kutatásokkal bizonyította, hogy a magatartászavarok mögött valódi problémák állnak: neurológiai különbségek, komolyabb családi, iskolai ...

Mi már évek óta küzdöttünk a szorongással mire elhangzott a klasszikus, minden szorongásos cikkben idézet „nem akarok óvodába menni, fáj a hasam” mondat és kezdődött meg a napi fél-egy órás küzdelem, hogy a már rég készen álló gyereket leimádkozzuk a kocsihoz. Akkorra már tudtam, hogy a hirtelen odacsapások, a kis bogarasságok mögött a szorongás áll.

Mi is az a szorongás?

Az egyik leggyakoribb gyermekkori pszichés probléma a szorongás, egy felmérés szerint minden 4. 13-18 éves iskolás gyermeket érint enyhébb formában. Szorongásról akkor beszélünk, ha egy gyermeket mások számára természetes dolgok is félelemmel, stresszel töltenek el és ha ez az állapot 3 hónapnál tovább is fennáll. A szorongás kiemelkedően gyakori ...