Amikor végre kidugtuk a fejlünket a karácsonyi őrületből, a bevásárlás, megnövekedett forgalom, féresikerült sütik halmazából, akkor jön el az igazi karácsony. Az egymásra figyelés, az együttlevés és evés és persze a rokoni látogatások ideje.

Ugyanakkor ez valami olyasmi amire tudatosan készülni és figyelni kell, valami olyasmi amire ugyanúgy időt kell szánni, mint a sorban állásra. Erről a tudatosságról szól az otthoni gyertyagyújtás, a díszítgetés és remélem az is hogy gondolatban felkészülünk és nyitott szívvel fordulunk a másikhoz, a családunkhoz. A családunkhoz, ahol nem mindenki olyan mint mi.

A diagnosztizálásban évtizedekkel előttünk járó USA, Kanada és Ausztrália mind hasonló statisztikákról számol be: minden 5. gyermek (és így felnőtt is) valamilyen fogyatékkal/nehézséggel (láthatóval, vagy láthatatlannal: mint a diabétesz, ADHD, autizmus, dyslexia, szorongás stb) él együtt. Ez azt is jelenti, hogy minden 3. családban valakinek speciális igényei vannak, akkor is, ha azok nincsenek hivatalosan diagnosztizálva, vagy Te nem tudsz róla.

• A válogatós gyermek, aki csak egyfélét eszik lehet, hogy szenzoros integrációs zavarral, ételallergiával, vagy akár diabétesszel küzd. Kérlek ne mutasd meg neki és a szüleinek, hogy csak egy kis tukmálásra van szükség és a gond máris megoldódik. Csak nyugodtan edd tovább az isteni vacsorád.
  • Ne tegyél megjegyzést, ha ő a hozott vacsoráját eszi.
• A gyermek aki folyamatosan fészkelődik a székében, fel fel áll, lehet hogy spd-vel, adhdvel, vagy szorongással küzd és nehéz nyugton maradnia egy ilyen illatokkal, emberekkel, ingerekkel tömött helyen.
• A csöndes, nem beszélő, visszahúzódó, vagy furi gyerek lehet, hogy diszfáziával, autizmussal, vagy akár depresszióval küzd.
• Az a gyerek, aki folyamatosan kiönti a poharából az innivalót, vagy ne adj isten a kezével eszik, lehet, hogy nem neveletlen, hanem mozgásában fejletlen és mozgásterápiára jár.
• És végül: ezek a gyerekek nem neveletlenek, a tőlük telhető legjobbat teljesítik. Csakúgy mint a szüleik. Kérlek gondolj erre mielőtt a nevelésüket kritizálnád.

Azt hiszem mindegy is hogy ki miért és hogyan viselkedik, vagy hogy  mit eszik meg az ünnepi asztalról, hiszen ez a pár nap az évben tényleg az elfogadásról szól, és hogy jó együtt lenni, hogy örülünk egy kicsit, hogy mi mind ehhez a családhoz tartozhatunk.