Már évek óta benne vagyunk. 2 gyerekkel. Mivel logopédiai a probléma napi szintű fejlesztés zajlik, csináljuk, hordjuk, vizsgáljuk, esszük. De ahogy telnek az évek – és persze ahogy eljutottunk valahova – egyre erősebb bennem egy érzés. Már vagy egy éve olvastam – A furi akcentusú lány – egyik írását, amit akkor el is mentettem. És közben egyre gyűlt bennem az érzés, hogy sok, hogy nem erről kéne szólnia az életnek. A minap pedig szembejött egy post a felnőtt ADHDsok (angol) csoportjában, amelyben megkérdezték, hogy mit üzennél a szüleidnek. És elég sokan üzenték azt amit én is érzek: Bár ne csak abba tennénk energiát, ami nem megy, hanem, abba is ami megy!

Az önbizalmat, a szocializációt, az önértékelést is kell ’fejleszteni’

Igen nagyon fontos a szép és tiszta beszéd, nagyon fontos a megfelelő finommotorika, a mozgáskoordináció, átlaggyerek esetében az angol, de legalább ilyen fontos a boldog gyermekkor is. Itt alapozódik meg az önszeretet és az önbizalom is, ezeket utólag pedig nagyon nehéz megszerezni.  

Félreértés ne essék: én nem azt mondom, hogy ne fejlesszünk, hogy ne tegyünk meg mindent, csak azt mondom, hogy ne CSAK ezt tegyük, ne csak ezt fejlesszük: szerepeljen a listán a hobbija is, tegyünk energiát abba is amit szeret és nem kell mindent és főleg nem kell mindent egyszerre megcsinálni.

Ahogy a furi akcentusú lány írja: az évek óta tartó terápiába belefáradás egyik oka, hogy amikor valami fejlesztésre szorul jellemzően nagyon sok gyakorlással csak nagyon picit javul. Nem jönnek a sikerélmények, vagy csak lassan és így nehéz motiválódni,  táplálkozni.

Ezzel szemben, ha fele ennyi energiát tesz a gyermek a hobbijába, amit szeret és jól is megy, látványos eredményeket érhet el, gyorsan. Ez nyilván motiváló és lássuk be fejlesztő – fejleszti az önbizalmát, az öntudatát, sőt sport esetén a mozgását is. Segít szociálisan, segíti az elfogadottságát.

Kellenek a szünetek is!

Nem kevésbé fontos a pihenés: az óvodai, iskolai szünetekbe bezsúfolt további fejlesztések nagyon fárasztóak. Kell néha a pihenés, nyáron a minimum másfél hónap.

És egyre fontosabbnak érzem, hogy azok a szünetek a szülőknek is járnak. Igen, van, hogy miattam tartunk szünetet, mert én vagyok már nagyon fáradt. És szeretném azt hinni, hogy az 1-2 elmaradt óra nem katasztrófa és viszont nekem meg jár.

Úgyhogy, amikor a múlt héten megnézettük a gyermek szemét és napi 15 perc tornát javasoltak a szem megerősítésére, azt feleltem, hogy majd tavasszal.

NEM VAGYOK TERAPEUTA, sem gyermekpszichológus, ami bejön nekünk, nem biztos, hogy neked is és simán lehet, hogy tévedek és még nekünk sem jön be. A blogban az én személyes véleményem szerepel. 

 A cikkeket szerzői jog védi. Ha hivatkozol az első bejegyzést használd és utána linkelj át, vagy keress meg és kérdezz rá!