2017. okt 12.

Kedves Játszótéri Anyuka!

írta: Zűrzavaros Család
Kedves Játszótéri Anyuka!

Lakott a házunkban egy tündéri anyuka tündéri mozgássérült kisfia. Sántikál. Sosem értettem, hogy miért nem látom a házunktól fél perc sétára lévő játszótéren, ahol homokozni, hintázni nyilván ő is tudna. Hogy lehet, hogy alig-alig találkozunk hiperaktív, nem beszélő, bicegő, Downos, kínai stb. gyerekekkel? Amikor az én várva-várt gyönyörű gyermekem elérte a három éves kort megértettem. Bence ugyanis nem beszél. Szenzoros integrációs zavara (túlérzékenység az ingerekre – hallás, látás, testtudat, érintés stb. ) és  diszfáziája (akadályoztatott beszédfejlődése) van. És az az igazság, hogy már mi is ritkán járunk a játszótérre.

swing-2180703_1920.jpg

Tudod kedves anyuka amikor zavartan elfordítod a fejed – tudom nincs mögötte rossz szándék, empatikus vagy és sajnálsz – amikor a gyerekedet hangos biztatások kíséretében elhajtod mellőlünk, amikor furcsálkodva/undorodva nézed a sokszor nyögésekkel kommunikáló kisfiamat, amikor nevelési tanácsokat adsz, akkor a gyerek érdekében úgy vagyok kénytelen dönteni, hogy megkímélem magunkat. Ugyanis ezek a gyerekek ugyan olyan okosak mint átlagosabb társaik és pontosan látják a reakciókat. Amikor megtudtam végre a diagnózist kb 5 percembe telt elfogadni a szenzorosságot és 2 napba a beszédfogyatékosságot (a félreértések elkerülése végett Bence fog beszélni, de lehet, hogy hibás nyelvtannal és akcentussal) azt gondolom a digitális, globális korban ez nem kérdés. Amit a mai napig nem bírok feldolgozni és amitől rettenetesen féltem az a társadalom, pontosabban a mi társadalmunk, még pontosabban a Te reakciód, és annak romboló hatása.

Régóta tudjuk, hogy nem szavakkal, a példánkkal nevelünk, amikor elfordítod a fejed, bármilyen okból (még ha csak zavarban, vagy sajnálkozva is) a gyerek azt tanulja meg, hogy ilyenkor el kell határolódni. Ezzel nem csak nekünk, de a saját gyerekednek is rosszat teszel. Kutatásokból tudjuk, hogy a sikert nem az IQ, hanem az EQ határozza meg. Az EQnak pedig jól odavágtál a fejed elfordításával. További kutatások azt is bebizonyították, hogy a jó cselekedet emeli a boldogságszintent. És ki ne vágyna boldog és sikeres gyerekre? Én biztos. Szerintem szükségünk van egymásra!

Az igazság az, hogy még csak nem is kell semmit tennetek. Higgyétek el nem rossz nekünk, ahogy a bicegő és a Downos családoknak sem. Nehezebb, de nem rossz. Most hogy ezt már tudjátok nyugodtan nézzetek a szemembe, beszélgessünk, hagyjuk a gyerekeket játszani, ha akarnak, a nyelvi, mozgási stb nehézséget ők/mi majd megoldjuk.

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesülj az új bejegyzésekről!

Vagy lájkolj minket a Facebookon!

Szólj hozzá

személyes tabudöntögetés