A napokban volt egy játszótéri beszélgetésem egy nem SNI (sajátos nevelési igényű) gyermeket nevelő anyával és azt vettem észre, hogy ezeken a beszélgetéseken sokszor ugyan azok a mondatok, hiedelmek kerülnek elő. És ezek a hiedelmek nem feltétlen a mi igazságaink. :) Vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy az elmúlt évek nagy tétben játszott tapasztalatai más, talán esszenciálisabb igazságokat tanítottak nekünk. Íme a 10 dolog amit - szerintem - minden anya eltanulhatna az SNI anyáktól:

1. A legfontosabb, amire 3 év után rájöttem, hogy ha a gyermek érzelmi biztonságban van, akkor az már elég. Az ugyanis igen nagy dolog, amiért mi tudjuk, hogy mennyit kell küzdeni. És a küzdelem során arra is rájövünk, hogy ennél többet nem is lehet adni, ez az alapja az önbizalomnak, az elégedettségnek és a fejlődésnek is.

2. A második legfontosabb felfedezésem, hogy nagyon fontos a fejlesztés/különóra/sport/angol akármi, de ugyanilyen fontos az is, hogy a gyereknek legyen gyerekkora. És ezt én mondom, akinél a fejlesztés - főleg a korai évek - a gyermek későbbi életminőségét meghatározzák. Mégsem szólhat arról a gyerek élete, hogy minden nap fejlesztésre hordjuk, szombaton még lovasterápia is és közben orvosról-orvosra járunk. Én 3 év után jutottam el oda, hogy nem kell mindent és főleg nem kell egyszerre, meg kell válogatni, ami tényleg segít, ami fontos és a többi időt kirándulással, játszóterezéssel, rajzolással stb kell tölteni. 

3. Nem a sikeres, az elégedett felnőtt a cél. Sok SNI anya egy ponton elengedi az amúgy társadalmilag belénk kódolt ábrándot az ügyvéd fiúról, az orvos lányról, vagy az élsportolóról, vagy a járóról, ha már itt tartunk. De egy idő után rájövünk, hogy nem az számít, hogy asztalos, felszolgáló, vagy topmenedzser, hanem, hogy a munkájában örömét leli-e, eléri-e a saját maximumát és hasznosnak érzi-e tőle magát. És ha a nehézsége mellett tehetséges (nagyon, nagyon sokan) akkor a környezet engedje azt a tehetséget kibontakozni (nagy harc ez az SNI anyáknak)

4. Az én gyerekem nem a te gyereked. Hiába ismersz olyan 4 gyermekes családot aki körbeutazta a Földet, ha mi nem tudunk hosszan autózni. Nem nevelési hiba, ha az a gyerek nem tud végigülni 45 percet, ahogy a tiéd sem (csak) azért üli végig, mert olyan jól nevelted. Ugyanígy igaz az is, hogy hiába hozott varázslatos fejlődést  x vitamin, fejlesztés, stb. valamely gyereknek, nem jelenti azt, hogy a te gyerekednél is ilyen hatása lesz. És ez nem azért van, mert nem próbálkozol eléggé, hanem mert mindenki más, és más működik nála.

5. Nem rontod el egy-egy aprósággal, hibával - nem tragédia, ha tévézik, ha nem töltesz rendszeresen külön időt vele, ha nem olvastok minden nap el egy könyvet, ha nem fejleszted otthon még külön 1-1 órát naponta stb. A hosszútávú eredmény nem ezen múlik és fel kell ismerni és elfogadni a mi saját határainkat is.

6. A szülő ugyan olyan fontos!  Ebben az egész képletben anya (és apa) az alap: ha elfáradtatok igenis töltekezzetek és pihenjetek. Akár a fejlesztésekből (különórákból) kivett szünet árán is. 

7. Nem csak 6 éves koráig nevelheted! Sőt, van akit kb csak akkor kezdhetsz el érdemben nevelni. Persze példát mutatni már születéstől lehet, de mi tudjuk, hogy az idegrendszer 9 éves korig a legképlékenyebb (mozgásos fejlesztést addig ajánlják), de akár felnőttként is tudsz változtatni. Csak akkor már nehezebb. Nem rontottad el 6 évesen és bármikor tudsz javítani, változtatni! 

8. Ismerd meg a gyermeked! Merj az évszázados nevelési elvek mögé nézni: biztos, hogy a büntetés hatékony? Lustaságból nem kel fel a gyerek? Jogos igénye, ha szeretne kevesebb programot, vagy csak egyedül lenni? A hiszti amiatt van, mert szeretné még azt a Legot is, vagy fáradt? Mi egy címke miatt tanultuk ezt meg, de nem kell hozzá semmi extra, hogy megismerjük és az igényeihez alkalmazkodva enyhítsünk, módosítsunk "bevált" elveken. 

9. Nem csak te neveled. Apa is. És a nagyi is. A támogató család aranyat ér. Becsüld meg és vigyázz rá!

10. Nem ítélkezem, mert nem tudom mi van mögötte. Kabát nélkül van a gyerek novemberben? (Az enyém: szenzoros évszakváltás) Üvöltve rugdos miközben az anyja cipeli a kocsi felé? (Az enyém: meltdown veszélyes helyen). Ezek vannak mögötte. Mivel te nem ismered a helyzetet inkább kérdezz és ne ítélkezz. Esetleg segíts, amikor az üvöltve ellenkező gyereket bepakolom a kocsiba, ahogy egy kedves járókelő egyszer megtette: kinyitotta nekem a kocsiajtót.

 >>Olvasol? Akkor kérlek lájkolj minket a Facebookon is, ugyanis szeretnék szakértőket meghívni és ehhez kellenek a számok.

A cikkeket szerzői jog védi. Ha hivatkozol az első bejegyzést használd és utána linkelj át, vagy keress meg és kérdezz rá!