Évek óta hallgatom/olvasom, hogy minden bajom, a végzetes kimerültségem oka, hogy én még mindig nem birtoklok én-időt. Na és ma volt én-időd? Ja hát akkor ezért! Szakíts ki magadnak több én-időt!

Sajnos az a helyzet, hogy nincs rá lehetőségem: két igen aktív SNI gyereket nevelek, az egyik még itthon van és nincs segítségem sem. Persze így is eljutok ide-oda a páromnak köszönhetően, de a napi szinten kimért szent én-időben csúnya lemaradást mutatok. És ezzel sokan vannak így, SNI anyák, egyedülálló anyák, dolgozó nők és férfiak. Kezd gyanús lenni, hogy nekünk elfoglaltaknak a 21. század kihívásaira máshol kell megtalálnunk a választ.

És azt hiszem a válasz, legalábbis az enyém az én-törődés lesz. Az én-törődés (igen ezt a szakszót én találtam ki) azt jelenti, hogy folyamatosan előtérbe helyezzük a saját igényeinket és még olyan is előfordulhat, hogy mások pillanatnyi kárára figyelünk oda magunkra. Hogy konkrétumokat is mondjak:

Minden nap egészségesen étkezem. Nem csak bekapok egy kis kekszet, vagy megeszem a gyerek maradékát. Nem! Ha kell külön főzök magamnak és igen teszek bele zöldséget is, nem érdekel, hogy nem eszi meg a gyerek, vagy a férj, majd átrakja az én tányéromra. A gyerek 300 féle táplálékkiegészítőjét én is dézsmálom, sőt van saját vitaminom is.

Odafigyelek a külalakomra a legvérzivatarosabb időben is hajmosás/festés és szempillaspirál dukál! És heti kétszer fél órát tornázok, nem elég, hogy futok a gyerek után. Ha kell korábban kelek (akkor is ha nem alszik a gyerek), ha kell a férj fürdet (vagy nem), de heti kétszer megoldjuk!

Néha kell egy kis szünet. Ezt a gyerekkel otthon is meg lehet oldani. Nekem most karácsonykor sikerült: egy hétre lemondtam minden fejlesztést És a gyerek TÉVÉT nézett! Skandalum! Egy hétig minden nap megnézett egy mesefilmet! Szentségtörő másfél órát a képernyő előtt töltött. És tudod mit? Én ezalatt olvastam. Könyvet, nem magazint! (Mindenkit megnyugtatok, hogy a gyerek nem hülyült el, minden rendben és készségesen lemondott erről a szokásról a hét elteltével)

Napi rutin: minden nap lefekvés után 5 percet magamra szánok (a gyerek vagy a férj közben alhat melletted).

• Ez alatt az öt perc alatt végiggondolom az aznapi „szép pillanatomat”, amikor megdicsért a főnök, vagy a gyerek odabújt és cuki volt, vagy a férj szerelmesen nézett, esetleg a boltos elirigyelte a szoknyám.
• Utána felsorolok 5 dolgot, amiért aznap hálás lehettem (kutatások bizonyítják, hogy a hála a kulcs a boldogsághoz) és még mindig maradt két és fél percem.
• Ez idő alatt meditálok, olyat, amit simán fekve is lehet. Egyszerűen a hátamra fekszem, elhelyezkedem kényelmesen és gondolatban elmegyek egy olyan helyre, ahol nagyon boldog és nyugodt voltam. Itt minél több mindent idézek fel, a színeket, illatokat, a hangulatot, hogy pontosan mi hogy nézett ki és egy kicsit elvagyok ott.

Rendszeresen ellenőriztetem magam az orvossal. Minden szűrést minden évben megcsinálok, és ha valami furcsa elmegyek a háziorvoshoz.

Havi (heti) egyszer igenis megoldom és elmegyek otthonról. Én szerencsés vagyok, mert ezt férjet birtokolva meg tudom oldani, de akinek nehezebb azoknak is van segítség civil szervezetek, ovi vagy iskola formájában. Nem kell több mint másfél-két óra: egy kávé egy baráttal, egy zumba óra, egy kézműves szakkör, mindegy hogy mi csak másfajta életet élő emberekkel legyél körülvéve, akikkel másról beszélsz, akikkel mást csinálsz.

Rendszeres gőzkieresztés: nem illik de néha muszáj panaszkodni.  Van, hogy tényleg nehéz helyzetbe kerülünk, vagy csak tele lesz a hócipőnk. Sokszor a család és a barátok nem a megfelelő terep erre: mindenkit bíztatok, hogy keresse meg a maga Facebook csoportját (a támogatói közeg az angol nyelvű csoportokban a legjobb) és igény esetén csak adja ki magából. De jó módszer a levélírás is: ülj le és írd meg a naplódnak – lehetőleg kézzel – hogy mi bánt. Utána sokkal jobban fogod érezni magad!

Zenehallgatás: a kocsiban, otthon háttérzajnak, ha nem is folyamatosan, de néha meghallgatva a kedvenc számaimat csodát tesz. Mi szoktunk a gyerekekkel is ugrálni, táncolni rá. És a legjobb a mozgás és a zene kombója, lehetőleg nem otthon: a tánc. Ennek további előnye, hogy a nőiségedet is elkezdheted jobban megélni, mert az SNI anyaság a leterheltség miatt ezt bizony el tudja nyomni.

Saját hobbi: nagyon nagy lökést ad, valami olyan hobbit találni, ami csak rólam szól. Ez lehet a tánc, torna, jóga, festés, írás, sokan fotóznak, hiszen ehhez nem kell sok idő és a játszótérre menve is lehet. A hobbira sem kell olyan végzetesen sok idő és össze is lehet kötni a havi kimenővel.

És lássuk be vannak nagyon nehéz időszakok - főleg a hosszú telek, amikor kevesebbet tudunk kimenni, vagy az intézményváltások - ezekre egyrészt érdemes előre készülni, segítséget előre szervezni, de van, hogy ezekre az időszakokra komolyabb segítség kell. Én volt-van, hogy cbd olajat (van aki gyógynövényes nyugtatót) szedtem hetekig. Nagyon jó nyugtató és szorongásoldó hatása van. De ha semmi sem segít nagyon fontos segítséget kérni, mert nehéz, mert érthető, hogy néha elfáradsz.

Tudom most minden az újévi fogadalmakról szól, de ez ne fogadalom legyen,  hanem szemlélet-váltás. Az én-törődés ugyanis arról szól, hogy te is fontos vagy, legalább annyira mint mindenki más!

>>Olvasol? Akkor kérlek lájkolj minket a Facebookon is, ugyanis szeretnék szakértőket meghívni és ehhez kellenek a számok.

 A cikkeket szerzői jog védi. Ha hivatkozol az első bejegyzést használd és utána linkelj át, vagy keress meg és kérdezz rá!