2023. feb 09.

Aki neurodivergens az más, élhet máshogy!

írta: Zűrzavaros Család
Aki neurodivergens az más, élhet máshogy!

Egy ADHDsal élni valójában egy életmódot jelent

Olyan kár, hogy senki nem mondja, hogy amikor van egy nem neurotipikus ember (ADHD, ASD, SPD) egy családban, akkor az egy másfajta családot is jelent, egy nem tipikus életmódot. A társadalom és így a szociális szabályok, az intézményrendszer a 80%-ot képviselő többségre, a neurotpikisukra lett kitalálva. Érthető módon. Ehhez alkalmazkodnak a teljesen más működéssel funkcionáló neurodivergensek. Ez olyan, mintha egy olyan felnőttnek, aki olyan alkat, hogy egy tanyán szeretne lovakkal foglalkozni, olyan munkát adunk, ahol a büdös és zajos belvárosban kell egy open office-os call centerben dolgoznia és utána még otthon is ugráltatják, pedig semmi másra nem vágyik, mint hogy egyedül legyen a csöndben a lovaival.

329944934_530205445879369_8058821950480542234_n.jpg

A világban alkalmazkodunk, de otthon a 4 fal között a család élhet más szabályok szerint. Ez az amiről senki nem beszél, amit a fejlesztők, tanácsadók és maguk a családok sem értenek, esetleg csak évek alatt jutnak el ide, mert ez még mindig sok ítélkezéssel, szégyennel, megbélyegzéssel jár.

Nem az a jó család, amelyik minden este 7-kor együtt leül vacsorázni az asztalhoz, ahol van saláta és megbeszélik a napot. Nem az a jó család, ahol nem veszekednek. Nem az a jó család, ahol a gyerek kitünő tanuló, és mindig vasalt ingben jár. Mégcsak nem is az, ahol nem káromkodik a gyerek. Ezek sokszor teljesíthetetlenek a neurodivergens családokban. De a jó hír, hogy nem is kell ezeket teljesíteni!

Mert nem ezek számítanak.

Az a jó család, ahol mindent meg lehet beszélni, ahol bármit el lehet mondani, ahol nem ítélkezünk és ahol elfogadunk. Az a jó család, amelyik mindig megpróbálja együtt megtalálni a megoldást (néha csak sokadszorra lesz meg). Az a jó család, ahol vannak közös programok, amit mindenki élvez. Az a jó család, ahol odafigyelnek egymásra, ahol rendszeresen beszélgetnek, ahol rendszeres a dicséret. Az a jó család, ahol vannak közös tervek.

Ebből következik, hogy ha mások a célok, más az ütem, akkor mások a gyereknevelési elvek is.

Minden család és minden gyerek más, de van pár általános szabály, amire mindenki támaszkodhat és plusz egy varázsszer:

  • Kevés, de betonbiztos szabály. 3-5 db. Az is előfordulhat, hogy ebbe már a káromkodás nem fér bele, mert csak a legfontosabb 3-ra összpontosítunk és nem szólhatunk rá mindenért! (szentségtörés mi?)
  • A főnök a szü, és gyerek nem nevel gyereket, így nem is szólhat rá, az a szülő dolga
  • Türelem - vedd úgy, hogy mindenre van plusz 3 éve. Nem pakolja be a suli táskáját 9 évesen? Majd be fogja 11 évesen.
  • Sok és valódi dicséret - minden adandó alkalommal dicsérjük meg a valós teljesítményt, az igyekezetet, konkrét dolgokat. Ebben segít a fejlődő szemléletmódban íródott izgalmas mesém a Nagy Négyes.
  • beszélgessünk, ne csak a történésekről, de az érzéseinkről és a terveinkről is. Azonosítsuk be az érzéseinket és az érzéseiket.
  • Az egész család legyen indulatkezelésben tudatos. Mérges vagy? Menj ki a szobából, szorítsd meg az öklödet, igyál egy pohár vizet. Így tanulja el a gyerek. Elrontottad? Kérj bocsánatot és változtass, dolgozz magadon.
  • Szabad levegő, mozgás - minden program, suli-ovi után minimum sétáljunk egy nagyot, és amikor csak tudunk kiránduljunk, vagy sportoljunk a szabadban.
  • +1 Szabad tér biztosítása - vannak helyzetek, amikor külön kell vonulni, a testvéreket szétválasztani. Ez életmentő terhelt ADHDs, SPDs testvérkapcsolat esetén. Szívből ajánlom A tesómban a piszka gén című könyvemet, amelyet az ADHDs gyerekek tesóinak írtam, ahol a mese segít feldolgozni a helyzetet és benne megtalálható a szülői útmutató is, hogy hogyan neveljük őket együtt, kevesebb konfliktussal. Nem azért ajánlom, mert én írtam, hanem mert semmilyen anyag nem elérhető erről. Semmi.

 

A szabad tér néha fizikai távolságot jelent, a képen a nappalink szőnyege látható, amit ketté választottam, mert a nagyot zavarta a kicsi szétszórt legoja. Ezen rengeteg vita volt. Ma már egy sincs.

De így lehet, hogy nálunk nem én ülök az anyósülésben a kocsiban, hanem az egyik gyerek, amiért egyébként mindig megbámulnak. Így nincs vita és verekedés az autóban. Merd máshogy csinálni!

 

 

Szólj hozzá

kult hasznos psziché adhd