Nagyon nehéz megfelelő diagnózist szerezni. Ez az igazság, kevesen tudják adni, kevesen adják megfelelően, nem 5 perc alatt. Nincs elérhető infó: kihez, hogyan fordulj, milyen a jó diagnózis? Sokszor hosszú-hosszú évek mennek el rá. Ezért itt leírom amit én tanultam az évek során:

Miért fontos?

Nos egy jó diagnózis irányt mutat, hatalmas segítség gyereknek, szülőnek egyaránt. A gyerek megfelelő fejlesztéseket kaphat, így segítséget, a szúlő pedig eszközöket, feloldozást, sorsközösséget. 

A fejed homokba dugása nem segít, értékes időt veszítesz vele, a gyermeked életminősége a tét: iskolai eredmények, barátságok, és önbizalom! Szinte minden felnőttként diagnosztizált ember megkönnyebbülést és sorsfordulást él meg. A többség első mondata: bárcsak előbb tudtam volna!

Ezt is olvad el

Ki adja? Pzsichológus, mozgásterapeuta, kineziológus, szomszéd nem!

Gyerekpszichiáter adhat diagnózist, remélhetőleg gyógypedagógussal együttműködve. Komoly tapasztalatot és alapos kivizsgálást igényel. A legtöbben első kontaktént pszichológusnál, vagy mozgásterapeutánál kezdik. Döbbenten látom, hogy ők sokszor diagnosztizálnak. Esetleg a szülői szorongást oldandó arra hajlanak, hogy "Semmi baja a gyereknek" ami igaz is, mert nincsen semmi baja, ahogy itt is olvashatjátok, de diagnózisa attól még lehet. Az ő észrevételük egy jelzés, amellyel érdemes tovább menni egy komplex kivizsgálásra.

Ezek az amúgy a saját területükön szuper szakemberek a diagnosztizáláshoz nem értenek, nem tudnak adekvált választ adni, mert nincs meg hozzá a képzetségük, a szaktudásuk és igen a tapasztalatuk sem! Nem elég egy tesztet kitölteni, vagy látni ilyen gyerekeket, tudni kell hogy mire figyelj, hogy hogyan tölti a gyerek azt a tesztet stb. Tehát nem számít ki mit mondott, te anyaként vagy apaként, mész tovább, hogy segítsd a gyerekedet!

A diagnózis orvosi kód, az SNI kód pedig oktatási kód - vagyis nem minden ADHDs, autista stb SNI, ha ez nem befolyásolja az iskolai szereplését. A diagnózist nem vagy köteles megosztani, bár a korábban ajánlott cikkben kifejtem, hogy mégis miért érdemes.

A diagnózist gyerekpszichiáter adja, az SNI kódot pedig a szakszolgálat.

Milyen egy tisztességes kivizsgálás?

Ritka mint a fehér holló. Arról már beszéltünk, hogy ki adja. Most jön a hogyan. Tehát nem 15 perc alatt, de nem is 45. Nem úgy hogy anyával beszélgetett egy kicsit és ránézett a gyerekre. Úgy, hogy egyszer beszélt a szülővel, legalább egyszer kitöltetett a gyerekkel teszteket és beszélgetett vele, egyszer vagy kétszer megnézte a gyógypedagógus is, egy álomvilágban pedig megnézték közösségben is (de ez már csak hab a tortán). Ez a minimum program. Ha ez nincs meg, akkor az eredmény nem elfogadható, mert ezek összetett dolgok, annyi az átfedés a hasonlóság egyes eltérések között. Pl azt tudtátok, hogy a legújabb kutatások szerint ADHDban is van mentalizációs nehézség?

Kőbe van vésve? Alakul? Több rétege van!

Egy diagnózis sem 100%. De 90% igen. El kell fogadni, hogy ez idővel, ahogy lehámozzuk a rétegeket alakulhat - arról nem is beszélve, hogy annyira közel vannak bizonyos dolgok egymáshoz, hogy nagyon gyakori a tévesztés. A tévesztés ami nem tragédia, mert a hasonlóság miatt a kezelése is hasonló. Tehát ami eleinte csak szenzorsságnak tűnik, idővel kiderülhet, hogy ADHD, vagy autizmus is társul mellé. De mivel elkezdtétek a dszitet és alkalmazkodtatok hozzá otthon a gyerek jól van. És most szembe lehet nézni a következő lépéssel.

Vagy a tévedés: tehát ADHD diagnózist kapott, de 5 év múlva kiderül, hogy valójában PDA? Addig is rengeteget fejlődött, haladt az útján és az az út megfelelő volt, most tovább lehet lépni.... 

Ok, kaptam valamit mihez kezdek vele?

Pár napig semmit, Emészd meg és gyászold el (nem pár nap). Adj magadnak időt. De az első nehéz 3 nap után AZONNAL emeld fel a telefont és kezdj el segítséget szervezni magadnak és a gyerekednek - fejlesztések, szülőtréning, mentor, pszichológus, gyógyszer, ami segít. 

És a legfontosabb: nyugodj meg. Már úton vagy, a gyerek végre valós segítséget kap és vele együtt a családotok is. 

+ nem vagyok gyógypedagógus, sem pszichiáter. Szakíró vagyok és tapasztalati szakember. Ha valamiben úgy érzed tévedtam írd meg kommentben, javítom a cikket. A saját tapasztalatomat írom meg, nem a tiédet. A cikkben említett szakembereket mindet csodálom, mindhez jártunk is, tehát semmiképpen nem ellenük szól. A dolog komplexitásáról annál inkább,